Az autóbusz közlekedés fejlesztésének koncepciója már az 1920-as évek során, mind a pesti, mind a budai oldalon 50-50 jármű tárolására alkalmas forgalmi telep létesítését tartalmazta. A külföldi tapasztalatok azt mutatták, hogy a nagyobb 120-140 buszt befogadó telepek létesítése éri meg jobban.

Az 1930-as évek második felében, a vonalhálózat bővülése, az új járművek forgalomba állása okán, ismét időszerűvé vált, hogy a Duna jobb partján is autóbuszgarázs létesüljön. A BSZKRT 1937-es egyik igazgatósági ülésén tárgyalták a kérdést, és végül 5 lehetséges telephely közül a Hamzsabégi út mellett döntöttek.
 A garázs megépítésének elhatározásától a megvalósításáig sok év telt el, pedig az építkezés kezdetben gyorsan haladt.

 A 6200 négyszögölnyi területen 20000 köbméter föld feltöltésével 1939-ben indult meg az építkezés, amelyet honvédelmi érdekeket szolgálóvá minősítettek, így az építőanyag ellátás zavartalan volt. A BM döntése alapján módosították a terveket, így már 180 buszt befogadó garázst akartak építeni.

A beruházás költségelőirányzata 5,1 millió pengőre módosult. 1941. végére elkészült a nagycsarnok és a javító műhely vasbeton vázszerkezete és tetőzete, az emeletes műhely és épület befejező munkái folytak, készen volt az üzemanyagtöltő és a porta épület.

1942-ben megkezdődött a telep bekerítése és megindultak a csatornázási munkák.

1943-ban a kivitelezési munkákat leállították és döntöttek a befejezetlen létesítmény hasznosításáról. Ide akarták telepíteni a budai villamos vasúti főműhely kocsifényező részlegét, ezért a Bartók Béla úti villamosvonalból kiágazó vágányt vezettek a területre, a csarnokot beüvegezték, központi fűtéssel, tolópaddal és vágányzattal látták el.

A II. Világháború befejeződése után a fővárosi autóbusz-közlekedés újra fejlődésnek indult és 1948-ban a növekvő járműállomány szükségessé tette a Hamzsabégi úti forgalmi telep helyreállítását is.

A garázs 1949. január 1-jén Fürst Sándor Autóbusz Állomás néven kezdte meg működését. 1997. január 1-jétől - üzemigazgatósággá szervezése után - Kelenföldi Autóbusz Üzemigazgatóságként működik.

A garázs építészeti tervét Padányi Gulyás Jenő a statikai terveket pedig Dr. Menyhárd István készítette.

Menyhárd István (1902-1969)

Mérnök, statikus, a műszaki tudományok doktora (1955), Ybl-díjas (1963).

Oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Pályáját Enyedi Béla tervezőirodájában kezdte, 1933-1937 között a Műegyetem mechanikai tanszékén tanársegéd, majd adjunktus volt. A Kereskedelmi- és Közlekedésügyi Minisztérium szolgálatába lépett, amelynek közúti hídosztályán önálló tervezőként működött. Ez időből való (1935) a Magyarországon újszerű vasvári vonórudas ívhídja, a szolnoki felüljáró (Mistéth Endrével) az első hazai Langer-tartós vasbeton híd.

Ekkor kezdett el a vasbeton héjszerkezetek elméletével is foglalkozni. Figyelemre méltó hídszerkezeteken kívül ettől kezdve főleg korszerű acélbeton szerkezeteket tervez. Első héjszerkezetű csarnokait a csepeli kikötőben és a Kőbányai Sörgyárban építi. Legjelentősebb műve a budapesti Hamzsabégi úti autóbuszgarázs, ahol a főcsarnok fedését vasbeton ívekre támaszkodó elliptikus paraboloid alakú héjmezők képezik, a 82 méter fesztávolságú szerkezet építésekor (1941) a világ legnagyobb fesztávolságú héjszerkezetű csarnoka volt. Ugyanennek az autóbusztelepnek a műhelyéhez francia példák nyomán parabola vezérgörbéjű konoid héjat választott. Ugyancsak "rekord" fesztávolságú volt a szolnoki dongahéjfedésű repülőgéphangárja is.

A II. világháború után több híd rekonstrukcióját végezte. Az állami tervező intézetek megalakulása után, 1949-től az Állami Mélyépítési Tervező Intézetnél, az Építéstudományi Intézetben és az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Intézetben (IPARTERV) működött. 1962-től a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) tervezőmérnöke. Behatóan foglalkozott a töréselméleten alapuló méretezéssel.

Bevezette a törést megelőző biztonsági tényezők méretezésének elvét. E munkásságának eredménye magasépítési és vasbeton szabványaink korszerűsítése. 1953-tól a Szabványügyi Hivatal Méretezési Szakbizottságának elnöke volt. Ő tervezte a Ferihegyi repülőtérre vezető út vasbeton hídjait, a pozsonyi, eperjesi, marosvásárhelyi vasbeton ívhidakat, a székesfehérvári alumíniummű és a csepeli csőgyár héjbefedésű csarnokait. Művei, az úttörő szerkezetépítő mérnökök gyakorlatának megfelelően a szabatos szerkezeti megoldásokon kívül magas szintű esztétikai élményt is nyújtanak. 1949-től az autóbuszok külső mosása, belső takarítása valamint a karbantartási munkák a csarnokon belül történtek. 1949-ben került helyére a 3 db 80000 l-es üzemanyag tároló.

A garázs fejlesztésének szükségessége az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején került napirendre. 1974-ben az UVATERV elkészítette a telep fejlesztésének tanulmánytervét, 1978-ban a BVTV kidolgozta a nagycsarnok szerkezet-megerősítési tervét.

A fejlesztés során az alábbi feladatokat kellett megoldani:
- a jármű- és fődarab-mosási tevékenység külön épületbe telepítése
- a csarnok tetőszerkezetének felújítása
- az indító torony felszámolása
- a csarnok melletti épületek és kisműhelyek (pl. részegység-javító, teljesítménymérő lengőlapátos próbapad) felszámolása és a funkciók beköltöztetése a csarnokba
- a csarnok szellőztetésének, fűtésének megoldása
- szerelő aknák átépítése (ennek során a legyező elrendezésű aknák megszűntek)
- jól tisztántartható padlózat készítése, kapuk és nyílászárók cseréje, (új kapu létesítése is)
- a tároló terület térvilágításának korszerűsítése a térburkolatok felújítása
- teljes homlokzat vakolat felújítása és hőszigetelése.

Az 1982-ben készült költségbecslés szerint a rekonstrukció teljes tervezett költsége 191 millió Ft volt. A rekonstrukciós munka 1986-ban kezdődött meg és több mint 10 évig tartott, de a mai napig sem fejeződött be (nem készült el a porta épület, és a térburkolat, valamint kerítés felújítása).

A garázs rekonstrukciójának költsége a jelenlegi készültségi fokon meghaladta az egymilliárd forintot.

A garázst 1997-ben ipari műemlékké nyilvánították. (Eng. sz.: 07759/77)

Az üzemeltető cég megnevezésének változása
1949. szeptember 30-ig	Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (BSZKRT)
1949. október 1-jétől	Fővárosi Autóbuszüzem Községi Vállalat (FAKV)
1951. január 1-jétől	Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ)
1968. január 1-jétől	Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV)
1996. január 1-jétől	Budapesti Közlekedési Részvénytársaság (BKV Rt.)

A garázs megnevezésének változása
építési engedély szerint:	BSZKRT kelenföldi autóbusz kocsiszín
1949. január 1-jétől	Fürst Sándor autóbuszgarázs (állomás)
1970. július 1-jétől	Fürst Sándor Autóbusz Üzemegység
1997. január 1-jétől	Kelenföldi Autóbusz Üzemigazgatóság